A könyvtár története

A könyvtár a budapesti anyaegyházközség fennállása (1882) óta adományokból és hagyatékokból gyűlt össze. A könyvek könyvtárrá rendezését id. László Gyula végezte először az 1920-as években. A Budapesti Egyházközség könyvtára 1930-tól 6000 kötettel fogadta olvasóit. A II. világháborúban a könyvállomány egy része megsemmisült, ezt követően a hetvenes évekig ömlesztve tárolták a megmaradt könyveket.
Ferenc József püspöksége idején (1971-1988) a 70-es években Dr. Kaplayné Shey Ilona végezte el a könyvtár újjászervezését. Szerzői betűrendes katalógust állított fel a 3700 kötetre apadt könyvtár anyagáról, unitárius tárgyszó katalógust kezdett kialakítani, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár közreműködésével a régi könyveket védetté nyilvánította. Állami és fenntartói támogatással az 1994-ben kinevezett új könyvtáros: Muszka Ibolya irányításával 1997-ben történt meg az önálló helyiségbe való költözés.
Könyvtárunk az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének 1994-es megalakulása óta tagja.

2000-ben kezdődött meg az időközben ismét 6000 kötetre gyarapodott állomány katalógusának elektronikus kialakítása.
A könyvtár 2002-ben Alapító Okiratban erősítette meg nyilvános jellegét, és nagyobb gyakorisággal áll az érdeklődő olvasóközönség szolgálatára, s az elektronikusan feltárt anyag folyamatos bővítéssel olvasható az interneten.

2014-ben a könyvtár és a levéltár új helyiségekkel bővült. A könyvtár-levéltár az új helyiségekkel együtt új nevet is kapott. Az Egyházkerület vezetősége a dr. Szent-Iványi Sándor Unitárius Gyűjtemény elnevezés mellett döntött, így a január 16-án tartott megnyitó egyben névadó ünnepség is volt. Az alkalomra összeállítottunk egy kiállítást is Szent-Iványi Sándor életéről és munkásságáról.
A következő években elkezdődhetett az elektronikus könyvtári katalógus építése Németh Katalin közreműködésével.

Intézményünk szeretettel várja Olvasóként az egyháztörténet iránt érdeklődő kutatókat, egyetemi hallgatókat is.