A magyarországi unitárius közösség utoljára 1938-ban avatott templomot – Kocsordon. Nyolc évtizeddel később közösségi házakat építettünk – az egyiket néhány éve Kocsordon, a másikat most Verőce-Magyarkúton. A 21. században, amikor a világhálónak köszönhetően találkozásaink nagyrészt virtuális terekben valósulnak meg, s közösségeink jórészt az online térben formálódnak, nagy szükségünk van valódi találkozásokat lehetővé tevő, biztonságos közösségi terekre, ahol megélhetjük hitünket és a közösségi élmény lélekemelő felhajtó erejét. A templomok mellett pedig éppen a magyarkútihoz hasonló központok teremtik meg ennek a szabad, szeretetteljes együtt létezésnek a feltételeit.
Az elmúlt hat évben egyházunkat és a szélesebb nyilvánosságot már több alkalommal tájékoztattam a Verőce-Magyarkúton megvalósuló kultúrcsűr adminisztratív, gazdasági, tervezési és kivitelezési folyamatáról. Az Unitárius Élet olvasói az utóbbi években közölt főgondnoki beszámolóimból tudhatják meg a részleteket.
A beruházást az egyház tulajdonában levő kisebb villa bővítéseként engedélyezte az építési hatóság. A bővítés keretében felépített kultúrcsűrt kifejezetten közösségi célok megvalósítására terveztük. Reményeim szerint az elkövetkező évtizedekben a központ évente számos egyházi, kulturális, szabadidős és kereskedelmi programnak ad majd otthont, különös tekintettel gyerek- és ifjúsági táborokra. Tekintettel arra, hogy kiépítettük a fűtésrendszert, a kultúrcsűr minden évszakban hasznosítható.
Ez év nyarán minden a helyére került, elkezdtük a szükséges bútorok (ágyak, asztalok stb.) és eszközök (mosógép stb.) beszerzését, illetve az építési hatóságoknál elindítottuk a használatbavételi engedély kiadásának a folyamatát. Az engedélyt a Pest Megyei Kormányhivatal 2026. október 6-án kibocsátotta, így nem maradt más hátra, mint a fejlesztés ünnepélyes felavatása.
Az egyház elnöksége az ünnepségre készülődve elfogadta a javaslatomat, hogy a magyarkúti központunkat a 20. század legjelentősebb magyarországi vezetőjéről, Józan Miklósról nevezzük el. Unitárius körökben jól ismert, hogy Józan Miklós több mint negyven évig volt a Budapesti Unitárius Egyházközség gyülekezeti lelkésze, a magyarországi egyházkör esperese, később püspöki helynöke (vikáriusa), majd 1941-től tragikus haláláig egyházunk püspöke. Szolgálata idején bontakozott ki és gyökerezett meg Magyarkúton az unitárius cserkészmozgalom. Itt volt az ideje, hogy Józan Miklós nevét viselje egy intézményünk.
Az avató és egyben névadó ünnepségre 2026. október 17-én (szombaton) került sor. Szervezőként arra törekedtem, hogy kifejezetten egyházias legyen az ünnep, mellőzzük az utóbbi időben ünnepségeinket és programjainkat torzító és időben szétfeszítő közpolitikai beszédeket, szorítkozzunk az egyházi szertartásra. Kászoni József nyugalmazott unitárius lelkészt, egyházunk korábbi püspöki helynökét kértük fel az ünnepi szolgálatra. Nem véletlenül, ugyanis ő vezette vissza az 1990-es évek második felében az évi két alkalommal Magyarkúton szabadtéren megtartott istentiszteleteket, másrészt világképe is közel áll a 19. században a természetközeli életet hirdető észak-amerikai unitárius teológusok gondolataihoz – gondolok itt Ralph Waldo Emersonra és Henry David Thoreau-ra. Az ünnepi istentisztelet keretében Kriza János püspöki helynök az áldás kifejezés jelentésének áttekintését követően megáldotta a közösségi központunkat. Az énekvezéri szolgálatot Bartha-Pál Aba unitárius lelkész végezte.
Az istentiszteletet követően a gyülekezetnek röviden beszámoltam a beruházás ismérveiről, és köszönetet mondtam mindazoknak, akik részt vettek a kultúrcsűr megvalósításában. Ezúttal is köszönöm Kis-Simon Olivér tervező mérnöknek, a Vándorépítész Kft. munkatársának azt az odafigyelést, ami szükséges volt ahhoz, hogy megértse és a tervekbe kreatívan sajátjaként integrálja a csűr mint közösségi tér víziómat. Köszönöm Fazekas Péter mérnöknek, a WORTEX Kft. munkatársának, hogy generálkivitelezőként és felelős műszaki vezetőként olyan igényességgel építette fel a házat, mintha a sajátja lenne. Köszönöm Gurzó József műszaki ellenőr mérnöknek, hogy proaktivitásával és tapasztalatával képviselte egyházunk érdekeit. Köszönöm Reményi Gábor mérnöknek, a LARIX Kft. ügyvezetőjének, hogy alvállalkozóként megvalósította a csűrnek a fából készült épületrészeit, aminek köszönhetően a közösségi központ szervesen beilleszkedett a tájba, a természetbe. Köszönöm Bucher Vendel asztalos mesternek a gyönyörű lépcsőket, amelyekkel kiteljesítette a ház belső építészetét. Végezetül köszönetet mondok a magyarkúti Kusnyár Jánosnak és unokájának, Gergelynek, hogy amikor tudtak, segítettek nekünk.
Köszönetet mondtam a Magyar Kormánynak, hogy közpénzből, a Magyar Falu Program keretében két alkalommal nyújtott összesen 112 millió forint támogatással kiemelten segítette célkitűzéseink megvalósítását.
Végezetül érdemes elmondani, hogy a házbővítésnek köszönhetően 211 m2 közösségi rendeltetésű épületrésszel bővült az immár Józan Miklósról elnevezett közösségi központ.
Délben kezdtük az istentiszteletet. Akkor az erdő mögül kiemelkedett a nap, és gyülekezetünket az indián nyár meleg és lágy fényével árasztotta el. Hálásak vagyunk az Úrnak!
Soli Deo Gloria
Elekes Botond főgondnok, a beruházás ötletgazdája és projektmenedzsere
A galéria fotóit Szabó Mátyás készítette.
